Blogdesign and critics

Sziasztok! Mostantól lehet rendelni az egyik új blogunkon fejléceket, trailert és kritikát kérni!! Nézzetek körül, iratkozzatok fel!!! Bár még nincs annyi minden rajta, de még túl friss..
Blog: http://rendelj-tolunk.blogspot.hu/

***VÉGE***

Bocsánat, de már vége! :(
Nagyon köszönjük, hogy ilyen szorgalmasan olvastátok a részeket! :)
Írunk még Blogot!
A címe: Ismeretlen ismerős
Teljesen el fog térni a Horror tábortól!
És indítunk, egy rendelős Blogot is!! :D
Rendelhettek majd Fejlécet, trailert és pngket meg gifeket is teszünk is ki!!
De a többi legyen meglepetés!!! 
A csoportot és facebook-ot, nem változtatjuk meg!! 

20. fejezet

Reggel kint az erdőben meleg volt, és nap is besütött a rozoga ház falain. Mindenki kezdett fel kelni.
-Reggelt!-mondta Mick, mikor látta, hogy a lányok kezdenek felkelni.
-Neked is!-mondta Nat két nyújtózkodás között.
-Mi lesz a reggeli?-kérdezte Dody.
-Háát... nem svéd asztalos reggeli, de elfogadható!-felelte Mick.
-Na mi az?-kérdezett rá Emma.
-Pár bogyó, és hal....-mondta ki végül Mick.
-Hát tényleg nem az!-mondták a lányok.
Mick már korán felkelt és meg csinálta a reggelit.
-Finom!-dicsérték meg a lányok.
-Örülök...-vallotta be Mick.
Mikor befejezték a reggelit, mindenki kiment a friss levegőre.
-Áááá!!-sikított fel Em.
-Mi az?!-fordult hozzá Nat.
-MICK!!! A NYAKADON VAN VALAMI DÖG!!!-mutatott Em, Mick nyakára.
-Áááá!!! Szedd le!!-ordította Mick.
Emma leszedte és oda mutatta Micknek.
-Nézd! Valami 100 lábú!
-Neeee!!!-mondta Mick és azonnal a nyakához nyúlt.
-Mi az??-kérdezte félve Nat.
-Meg csípett!!
-És most mit csináljunk?-kérdezte Dody.
-Erre a 100 lábúra úgy tűnik, hogy allergiás vagyok...
Mick a földre esett, mint a kivágott fa és eszeveszetten elkezdett össze-vissza gurulni. A szája már habzott.
-Mick!!-ordították a lányok majd meg próbálták meg fogni, hogy hagyja abba.
Abban a pillanatban Mick nyakán lévő csípés, kirobbant és tiszta vér lett a nyaka. Olyan sok vért veszített, hogy 2 másodperc múlva elfelejtett levegőt és el lilult a feje. Mikor meg állt, Nat oda lépett hozzá.
-Nem lélegzik...-suttogta Nat.
-N-nézd a pulzusát!!-mondta Dody. És Nat meg fogta Mick csuklóját majd leellenőrizte a pulzusát...
-Semmi!!-fakadt ki Nat, majd sírni kezdett és Emhez ment, hogy meg ölelhesse.
-Mit csináljunk most?-kérdezte a távolba merengve Em.
-Adjuk meg neki a tisztes módot amit ilyenkor tenni kell...-mondta Dody sokkolva.
-Egyetértek..-mondta Nat kisírt szemekkel.
-Sose dolgoztam temetkezési vállalatnál és nem is akarok,de szerintem én sokkal durvább eseteket láttam,mint ők valaha is.Nem tudom ilyenkor mit kéne tenni...-Dody.
-Én keresek valamit amivel ásni lehet,Dody te Nattal keressetek sírhelyet és díszítsétek fel.-vette kezébe az irányítást Em,mert a többiektől ez reménytelennek tűnt.
-Ha nem baj én itt maradnék Mick mellett...nincs erőm elmenni...-mondta Nat.
- Jó persze .Dody gyere!!-szólt Em.
-Megyek már!!-Dody.
Em szépen kiásta a "sírhelyet",Dody pedig körbe rakta virágokkal.Mind hármuknak nehezükre esett végleg búcsút venni attól az embertől,aki az utolsó percekben is velük volt,aki megvédte őket.Nem minden férfi áldozná fel az életét 3 szeszélyes nő megmentésére.
-Ki vállalja a búcsú beszédet?.kérdezte Em.
-Szerintem úgy lenne a jó ha mindenki mondana valamit..-mondta Dody.
A házban találtak deszkákat amiket összeillesztettek és rátették Mick holttestét.Lassan a gödörbe eresztették és szépen felsorakoztak körülötte.
-Ki kezdi?-kérdezte Dody.
-Leszek én.. bár nem lesz hosszú de...mindegy.-mondta Em miközben a többiek bólintottak.
Em kisétálása közben lehetett hallani,ahogy a levelek megreccsenek.Majd megállta és szavait a földben fekvő fiúhoz intézte.
-Nem tudom igazán ilyenkor mit kéne mondani,de mindent nagyon megköszönök és nagyon jól tudom,hogy soha nem fogom elégszer meghálálni,bár lenne rá még lehetőség,de sajnos nincs...-mondta Em miközben ránézett Dodyra és a szemével jelezte,hogy menjen most ő.
-Nem voltam még ilyen helyzetben és nem is kívánom senkinek,hogy legyen.Talán néha lecsaptalak volna,ahogy Nattal kikezdtél,de mára már visszaszívnám.Lehet,hogy ha nem jöttünk volna a táborba akkor ez mind nem történt volna meg.Lehet,hogy átkellet volna gondolni a dolgokat mielőtt belevágunk.De a tábor nélkül nem jöttetek volna össze Nattal..Sok mindent nem kellett volna megtennünk,lehet hogyha nem avatkozunk bele a dolgokba lenne még lehetőségünk beszélni egymással.De sajnos már nincs..-mondta Dody a sírással küszködve és átadta a helyét Natnak.
-Lehet valamilyen szinten igaza volt Dodynak,de ez már csak a "mi lett volna ha...".Irigyellek,mert te látod fent a többieket,lehet,hogy ez a kislányos duma amit mindenki leszól,de nem mondtam egy szóval sem,hogy én felnőttem.De majd egyszer én is megtudom,bár még nem akarom,de innen a kijutásra nem sok esélyt látok..Köszönök mindent...-mondta Nat az utolsó szókat pedig már suttogva.
Mind hárman megfogták a kezükben tartott virágot és a sírra dobták.
Tartottak egy 5 perces néma csendet, majd ott hagyták az elhunyt testet.
-Lányok! Szerintem menjünk valahova, máshova!-mondta szárazon Nat.
-Rendben!-mondta Em, és Dody.
Össze szedtek pár élelmet, innivalót és útnak eredtek. Kiléptek a házból és gyanakvóan körbe néztek, hátha ott van-e Pandora. De senki sem látott semmilyen gyanús alakot, ezért el indultak.
Ahogy mentek, síri csendben, Nat hirtelen meg szólalt.
-Miért ilyen kegyetlen velem az élet..?
-Mire gondolsz?-kérdezte óvatosan Emma.
-Csak arra, hogy végre meg adatik nekem is, hogy legyen egy helyes barátom, majd meghal... Jön egy másik helyes fiú, majd bevallja nekem, hogy szeret! Össze jövünk, és már minden rendben van, amikor jön egy nyomorult bogár és meg hal...!-mondta Nat, keserves hangon.
-Figyelj! Ez nem a te hibád!!-mondta Dody-Én és Em is elvesztettük a barátunkat, csak úgy mint te! Bennünk, mindhármunkba, össze tört egy világ amikor meg tudtuk ezt a tragikus hírt!
Abban a pillanatban, mind hárman meg álltak és meg ölelték egymást.
Miközben ölelkeztek, egy hang hallatszott mögöttük.
-Milyen bájos...!
Egy emberként fordultak meg, majd meg pillantották Pandorát.
-Mit akarsz?!-kérdezte Nat.
-Ouh... Hogy mit akarok?! Hogy mindannyian bűnhődjetek, amiért itt vagytok!!
-Most meg akarsz minket is ölni??-kérdezte Em.
-Háát... nem feltétlenül! Van egy feltételem...-húzott gonosz mosolyt a szájára Pandora.
-Mi lenne az?-gyanakodott Dody.
-Hát, csak annyi, hogy....-itt egy kicsit meg állt- Bizonyára mind hárman életben akartok maradni,haza menni és a pihe-puha ágyatokban kisírni a szemeteket! Hahaha.... De ezt nem engedem!! Ezért, vagy a szolgáim lesztek, vagy....
-Vagy??-kérdezte Nat.
-Vagy a halál!
A lányok egymásra néztek, és rohanni kezdtek.
Addig rohantak, míg az út végére nem értek! Lenéztek, és alattuk kb. 100 méterrel, egy folyó csobogott.
Pandora hirtelen ott termett és hű csatlósa Lulu is.
-Na? Mi mellett választottatok? HALÁL vagy SZOLGASÁG
-Inkább a halál!-mondták, gondolkozás nélkül.
-Most, hogy mondjátok! Nem  furcsálljátok, hogy a szüleitek nem is kerestek titeket?
-Mit tettél velük??-szökött ki egy könny csepp Dody szeméből.
-Csak egy kicsit előre segítettem az elhalálozásukat..!
-Meg haltak?!-kérdezte Em.
-Persze!
-Te egy szemét vagy!!-ordította Dody.
-Köszönöm!-hálálkodott Pandora-na mindegy! Akkor HALÁL vagy SZOLGASÁG?
Emma, Nathaly és Dorothy, mintha vezényszóra vártak volna, mert beugrottak a folyóba.
Amint leértek, a testük neki csapódott csomó hegyes faágakhoz, és a nagy kövekhez.
Rögtön szörnyet haltak!
A folyó be pirosodott, majd a 3 lány lestét egyesével nyelte el a víz!